Életének 91. évében, november 16-án elhunyt Pantó György Széchenyi-díjas geokémikus, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja, a hazai geokémiai és földtudományi kutatások meghatározó alakja – közölte az MTA szerdán az MTI-vel.
Pantó György 1936. július 29-én született Budapesten. Geológusdiplomáját 1959-ben szerezte az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, pályafutását az Országos Érc- és Ásványbányáknál kezdte. 1966-ban csatlakozott az MTA Geokémiai Kutatólaboratóriumához, amelynek 1975-től igazgatója volt. Később az MTA Földtudományi Kutatóközpont főigazgatójaként is dolgozott, ezt a tisztséget 2005-ig töltötte be.
Kutatási területe a geokémia, az ásványtan és a kőzettan volt. Munkássága során többek között a hazai mészalkáli vulkanizmussal és az ahhoz kapcsolódó ércesedésekkel, a gránitos magmatizmus genetikai kérdéseivel, valamint a ritkaföldfémek ásványtani és geokémiai vizsgálatával foglalkozott. Kutatta a karsztbauxitokat és a bioesszenciális nyomelemek geokémiáját is.
A Magyar Tudományos Akadémia 1990-ben levelező, 1995-ben rendes tagjává választotta. Tudományos és tudományszervező munkásságát 2000-ben Széchenyi-díjjal ismerték el. Az indoklás szerint a geokémia korszerű módszereinek és kutatási irányainak hazai földtani kutatásban való meghonosításáért, nemzetközileg is elismert tudományos eredményeiért és kiemelkedő tudományszervező tevékenységéért kapta az elismerést. 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki, emellett elnyerte a Vendl Mária Emlékérmet is.
Az MTA közleménye kiemeli: Pantó György vezetése alatt a geokémia és az ásvány-kőzettani kutatás elismert képviselőinek generációi nőttek fel, a fiatalok támogatására mindig nagy hangsúlyt fektetett. Az általa vezetett, a hazai földtudományban emblematikus Geokémiai Kutatólaboratórium jogutódja, a HUN-REN Földtani és Geokémiai Intézet tevékenységével is őrzi emlékét. Temetéséről később intézkednek.
Lelépő


