Egy piros-fehér-zöld zászló, aminek hiányzik a közepe. Az 1956-os forradalom egyik legismertebb jelképe ma is könnyen felismerhető, pedig eredetileg nem így tervezték. A tüntetők egyszerűen kivágták belőle a kommunista rendszer címerét, és ezzel olyan szimbólumot teremtettek, amely hetven évvel később is a szabadságért folytatott küzdelemre emlékeztet.
1956. október 23-án Budapest utcáit egyre nagyobb tömeg töltötte meg. Az egyetemisták kezdeményezésére indult tüntetéshez munkások és más civilek is csatlakoztak, a résztvevők pedig politikai változásokat, a szovjet csapatok kivonását és Magyarország függetlenségét követelték. A demonstrálók magyar zászlókat vittek magukkal, melyek közepén akkoriban a kommunista államcímer, az úgynevezett Rákosi-címer volt látható.
A tüntetők azonban nem akartak olyan zászló alatt vonulni, melyen az általuk elutasított rendszer jelképe szerepelt. Ezért kivágták a címert a nemzeti lobogó közepéből. A helyén maradt lyuk hamarosan önálló jelentést kapott:
a kommunista diktatúrával való szakítást és a független Magyarország iránti igényt fejezte ki.
Miért volt címer a magyar zászló közepén?
A ma ismert magyar nemzeti zászló piros, fehér és zöld sávokból áll, a kommunista korszakban azonban az állami zászlón az ország akkori címere is szerepelt. Az 1949-ben bevezetett Rákosi-címer búzakoszorúval, vörös csillaggal, kalapáccsal és búzakalásszal jelenítette meg a szocialista államhatalmat.
A címer a korszak politikai rendszerének egyik legfontosabb jelképe volt, ezért eltávolítása jóval többet jelentett egy zászló átalakításánál. A tüntetők ezzel látványosan fejezték ki azt, hogy elutasítják a fennálló hatalmat.
A lyukas zászló ráadásul különösebb előkészület nélkül elkészíthető volt. Nem kellett hozzá új lobogót varrni, elegendő volt eltávolítani a közepéről a címert.
Így a tiltakozás jelképeként rövid idő alatt elterjedhetett a forradalmárok között.
A Bem téren született meg a forradalom jelképe
Az első lyukas zászlók 1956. október 23-án délután, a Bem téri tüntetésen jelentek meg. A résztvevők a lengyelországi változások mellett is kiálltak, és egyre határozottabban követelték a magyarországi politikai rendszer átalakítását.
A címer nélküli zászlók hamar feltűntek a Margit hídon átvonuló tömegben, majd a Parlament előtt is. A jelképet országszerte átvették:
a forradalom napjaiban nemcsak a tüntetők kezében, hanem lakóházak ablakaiban is megjelentek a középen kivágott lobogók.
A lyukas zászló ereje éppen az egyszerűségében rejlett. A kivágott címer helyén maradt üres rész mindenki számára érthetővé tette, mit akarnak eltávolítani az ország életéből a forradalmárok.
Egy zászló, amely túlélte a forradalmat
A lyukas zászló története november 4-én, a szovjet csapatok újabb támadásával és a forradalom leverésével sem ért véget. A külföldre menekült magyarok magukkal vitték a jelképet, amely a következő évtizedekben az emigráció megemlékezésein is rendszeresen megjelent.
A zászló nemzetközi ismertségét jól mutatja, hogy az amerikai Time magazin 1957. január 7-i címlapján is feltűnt. A lap az 1956-os év emberének a magyar szabadságharcost választotta, a címlap hátterében pedig ott volt a közepén kivágott magyar lobogó.
Az eredeti zászlók közül néhány a mai napig fennmaradt. Különleges története van például a Széna téri felkelők egyik zászlajának, amit a forradalom leverése után Kellner Lajos a teste köré tekerve menekített ki Magyarországról. A lobogót később a nyugat-európai magyar emigráció rendezvényein is használták, majd visszakerült Magyarországra.
Ma a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében őrzik.
Hetven év után is ugyanazt jelenti
A kommunista rendszer évtizedeiben az 1956-os forradalom hivatalos megítélése miatt a lyukas zászló nem jelenhetett meg. A rendszerváltozás után azonban ismét az október 23-i megemlékezések egyik meghatározó jelképévé vált.
2000-ben az 1956-os lyukas zászló a magyar történelmi zászlósorba is bekerült, elismerve különleges helyét az ország történetében.
Olvasd el ezt is!
Ezek a budapesti és vidéki múzeumok látogathatók ingyen október 23-án
Lelépő, fotók: Fortepan