A júniusi egyik legjobban várt természeti eseménye a tiszavirágzás. Ennek során a három éve a Tisza iszapjában fejlődő tiszaviráglárvák a felszínre jönnek, megkezdik átalakulásukat és néhány órás násztáncukat, mielőtt befejezik életüket.
Tizenhárom napja már néhány kósza példány felbukkant a Maroson, ahol hétfőn tízezres, míg a Tiszán százezres nagyságrendű rajzást figyelt meg a Kiskunsági Nemzeti Park munkatársa.
A tiszavirágzás csodálatos jelensége az alkonyati órákban, 18.00 és 21.00 óra között zajlik.
Mi az a tiszavirágzás?
A Kiskunsági Nemzeti Park szerint annak, aki szeretne részese lenni ennek a rendkívüli eseménynek, bizony készenlétben kell állnia. Azt is figyelembe kell venni, hogy a kérészek rajzása nem számítható ki pontosan, több mindentől függ. Befolyásolja például a hőmérséklet, a vízállás, a szélviszonyok és a felhősödés is. Azt sem lehet előre megjósolni, milyen mértékű lesz a rajzás. Tapasztalhatók évek, amikor intenzitása alulmarad a korábban tapasztaltakhoz képest.
Azon kívül, hogy egy rendkívül látványos esemény, fontos ökológiai jelentősége is van a tiszavirágzásnak. Számos hal-, madár- és békafaj táplálékául szolgálnak. Ilyenkor számtalan sirályt, csért, gémet, gólyát láthatunk, amint a terített asztalnál lakmároznak. Hajdan a parasztgazdák is kihasználták a táplálékbőséget állataik takarmányozására. Ezt ma már nem lehet megtenni, mivel
a tiszavirág védett, az elhullott állatok gyűjtése is tilos.
Ezen túl a tiszavirág lárvája az aljzaton történő furkálással élőhelyet is teremt más mederfenéki élőlények számára.
A tiszavirágról
A tiszavirág (Palingenia longicauda) Európa legnagyobb kérésze. 2,5-3,8 centiméteres teste a farksertéivel tíz-tizenkét centiméter hosszú is lehet. A nőstényeket könnyen megkülönböztethetjük a hímektől, mivel farksertéik rövidebbek, szárnyaik és testük nagyobb.
A vízfelszínre rakják petéiket (egy nőstény hét-nyolcezer darabot), amelyek lesüllyednek a fenékre. A kikelő lárvák az aljzatba fúrják magukat, három évig itt fejlődnek és az iszap szerves korhadékaival táplálkoznak. Az aljzaton történő furkálásukkal élőhelyet teremtenek más mederfenéki élőlények számára is. Növekedésük befejezéseként a hímek utolsó lárvastádiumukat követően nehezebben repülő un. szubimágóvá válnak, melyek
a partra repülnek és újabb vedlés után kezdik meg rövid imágó életüket.
A nőstények lárvabőrüket levetése után egyből imágóvá válnak és ezt követően utolsó óráikban csak a párkereséssel és a peterakással törődnek.
A rajzás rendkívül látványos. Előrajzással indul, amikor még csak pár száz rovar jelenik meg a felszínen. A főrajzáskor több ezren, akár milliónyian is lehetnek, majd végül az utórajzás újra kis létszámú.
A rajzás az esti órákban, leginkább 18-21 óra között zajlik.
Nem csak a faj fennmaradása szempontjából nagy esemény, de számos madár-, hal- és kétéltűfaj is számít az ebből fakadó táplálékbőségre. Hajdanán a gazdák is felhasználták a tiszavirágokat állataik etetésére. Ezt ma már nem lehet megtenni, mivel a tiszavirág védett, az elhullott állatok gyűjtése is tilos.
A tiszavirág valaha közönséges fajnak számított, de az 1900-as évek első felében kihalt Nyugat-Európából és Közép-Európában is drasztikusan lecsökkent a száma.
Tömegesen ma már csak főleg a Tiszában találkozhatunk vele.
Megfogyatkozásában szerepet játszottak a folyószabályozások, mederátalakítások és a vizek szennyezése.
Forrás: Kiskunsági Nemzeti Park, fotó: Albert András