Már csaknem ötvenezren látták a Szépművészeti Múzeumban szeptember végén nyílt Renoir: A festő és modelljei című kiállítást. A nagy érdeklődésre tekintettel a múzeum hétvégenként egy órával korábban, 10 óra helyett 9 órakor nyitja meg kapuit a látogatók előtt.
A január elejéig látható nagyszabású tárlaton a francia mester mintegy hetven alkotásával találkozhat a közönség.
A Renoir emberábrázolásait középpontba állító tárlat a párizsi Musée d’Orsay-vel és a Musée de l’Orangerie-vel együttműködésben valósult meg, de a kiállításra több mint húsz külföldi közgyűjteményből kölcsönzött műtárgyakat a Szépművészeti Múzeum.
Összegyűjtöttünk három zseniális festményt és három történetet, ami elmeséli az alkotások megszületését.
Lányok a zongoránál
Az 1890-es években Renoir számos olyan képet festett, melyek az otthon nyugalmát, a fiatalság gondtalanságát és a feminin bájt állítják középpontba. Az elegáns polgári enteriőrben ábrázolt leányok gyakran – a szőke és a barna haj kontrasztjára építő – párban jelennek meg.
A kompozíciókon a dekorativitás gyakran zeneiséggel párosul, az alakok muzsikálás közben láthatók.
A közös zenélés élményére fókuszál a több változatban is elkészült Lányok a zongoránál, melyet Renoir 1892 körül festett állami megrendelésre. Úgy érezte, ez a motívum méltó arra, hogy első közgyűjteménybe kerülő műveként képviselje őt az élő művészet szentélyében, a Musée du Luxembourg-ban.
A hinta
Az impresszionizmus és Renoir művészetének egyik emblematikus képe a Hinta címen ismert remekmű. Első pillantásra csak egy elkapott nyári pillanatnak tűnik az életkép, amelynek főszereplője a hintán álló lány és a vele flörtölve csevegő, nekünk háttal álló férfi. A kép előtt időzve azonban nyilvánvalóvá válik, hogy a festmény valódi témája a fény.
Ezen a modern idillen egyszerre idézi meg a francia rokokó művészet „gáláns jeleneteit” és a montmartre-i vidám társaság szórakozásait.
A nyári napfény által életre keltett kék, sárga, fehér és zöld foltok üde ritmusai uralkodnak.
A beszélgetést egy kislány és a nézővel szemben álló, lazán a fának támaszkodó fiatalember kíséri figyelemmel. Ez a két alak a néző felé nyitja meg a jelentet, szinte invitál minket, hogy lépjünk be a képbe.
Fürdőzők – az utolsó remekmű
Utolsó éveiben a Mester női aktjai egyre teltebbé, színesebbé, monumentálisabbá váltak. A rózsaszín, selymes bőrű modellek az idősödő, a súlyos ízületi gyulladással járó reumatoid artritisz miatt mozgásában egyre inkább korlátozott mester számára a boldogságot, az egészséget, az életerőt testesítették meg. Mindez a kései korszak kísérletezéseit, számos tekintetben a teljes életmű törekvéseit összegző, nagyszabású Fürdőzőkben csúcsosodott ki.
Utolsó remekművén Renoir egy évig dolgozott. A tájban megjelenő két életnagyságú női akt modelljeit a dél-franciaországi Cagnes-ban található házának kertjében tanulmányozta. Az életmű végpontjának tekinthető alkotást Renoir halála után fiai a francia államnak adományozták.
Lelépő, Forrás és fotók: Szépművészeti Múzeum Facebook oldala