A mecseki láthatatlanok partizáncsoportja legerősebb időszakában akár nyolcszáz főt is számolt. Az életüket ették fel az elnyomás elleni harcra és azért, hogy bebizonyítsák: a forradalom leverését követően sem hunyt ki az ellenállás lángja.
1956. október 23-án kitört a forradalom. Országszerte fellázadtak az emberek és elkezdtek harcolni a szovjet uralom ellen, hogy elérjék a szabadságot, a függetlenséget és a demokráciát. Az elnyomó kommunista rendszer korlátozta az egyéni szabadságot, elnyomásban tartotta a népet.
A forradalmat azonban vérbe fojtották.
Volt azonban egy több száz fős csapat, amely a november 4-ét követő megtorlások után is kitartott. Hosszú hónapokon át rejtőztek a Mecsek erdeiben.
Ők a mecseki láthatatlanok.
Partizáncsapatok harcoltak a Mecsekben a szovjetek ellen
A mecseki láthatatlanok mindent megtettek azért, hogy folytassák a forradalmat az elnyomás ellen. Az ellenálló csoport a becslések szerint akár nyolcszáz főből is állhatott. Kisebb csoportokra osztották magukat és hihetetlenül jó helyismerettel rendelkeztek, így a Pécset körülölelő hegyekben észrevétlenek tudtak maradni.
A csapatokat azokról a helyekről nevezték el, amerre rejtőzködtek, így a mecseki láthatatlanok között voltak a tettyeiek, a kőbányaiak, de Üdülő szálló nevű csoport is működött. Az ezeknél kisebb tömörüléseket, rajokat a vezetők keresztnevei alapján azonosították be.
A partizáncsoport vezetője dr. Horváth Géza volt,
akit a mecseki láthatatlanok csak „Gazdaként” emlegettek. Személyesen a Tettye környéki harcokban vett részt, újraszervezte az ellenállást, közben pedig orvosi hivatásának is eleget téve ápolta a harcokban megsebesült forradalmárokat.
A forradalom lángja tovább ég
A csoport tagjai több akciót is indítottak a szovjetek ellen. Úgy tudni, egy mecseki utakat olajjal öntötte fel, a tankok megcsúsztak rajta. A mozgásra képtelen harckocsik ellen intenzív támadást indítottak, harcképtelenné tették őket. Egy tankot kilőttek a legendás Mecsek-kapunál, több pedig ezt követően kénytelen volt visszafordulni.
A szovjetek azonban bosszút esküdtek, mindent megtettek, hogy leverjék őket. Még egy aknatámadást is indítottak ellenük Vágotpuszta környékén, a harcok pedig egyre intenzívebbek és durvábbak lettek. A mecseki láthatatlanok megesküdtek: a végsőkig folytatják a harcukat a szovjetek ellen.
Ellentámadást indítottak a pécsváradi rendőrkapitányság ellen, megölték a pécsi szovjet katonai parancsnokot is. Minden erejükkel azon voltak, hogy bizonyítsák:
november negyedike után sem aludt ki a forradalom lángja, az ellenállás nem szűnt meg létezni.
Kegyetlen bosszúhadjárat vette kezdetét a mecseki láthatatlanok ellen
A bosszú szovjet részről azonban nem maradt el. Módszeresen kezdték el felszámolni a mecseki láthatatlanok csoportosulásait, a megtorlás kegyetlen, véres volt. A magyar forradalmárok a tél beálltát követően ismét szervezkedni kezdtek. „Márciusban újrakezdjük!” – ez volt az üzenet, és azt határozták el, hogy az 1848-as forradalom és szabadságharc évfordulóján újabb akciókat indítanak a szovjetek ellen.
Az elnyomó hatalom azonban közbelépett.
Egy nappal a nemzeti ünnep előtt letartóztatták a mecseki láthatatlanok tagjait. Az első rendű vádlott, Petrus József volt, akit halálra ítéltek, társaira hosszú börtönévek vártak.
Lelépő, Fotók: Fortepan: Mészáros László, Gyöngyi