Megérkezett a Dhaulagiri alaptáborába Klein Dávid és Nagy Márton. A magyar hegymászók útja az alaptáborig a vártnál kalandosabban alakult.
Volt egy pillanat, amikor az egész expedíció megvalósulása kérdésessé vált, hiszen ha nincs kormány, nincs infrastruktúra és a fiatalok reformmozgalma forradalomba csap át, könnyen lehetett volna, hogy a helyi ügynökség nem vállalja az expedíció logisztikai támogatását.
„A Z generációs forradalom, ahogy a népnyelv elnevezte a most szárba szökkent ellenállási mozgalmat először a közösségi médiák lekapcsolása miatt robbant ki. A tiltakozások azonban hamar komolyabb húrokat is megpendítettek: a fiatalokat (is) elkeseríti a mindent behálózó korrupció, az ország kilátástalan helyzete. Többségük szeretne Nepálban élni és munkát vállalni, de a jelen helyzetben ezt nem tartja elképzelhetőnek.” – írta Dávid naplójában.
„…felmentem a tetőre. A panorámát fekete füst takarta el, ami csak pár utcával odébb emelkedett az ég felé. Lángolt az erdő. Nem véletlen, a tüntetésekből felkelés lett, a forradalmi erők felgyújtották a „fontos emberek” házát, az erdő is nyilván így kapott lángra. … A dühtől lángoló tömeg nagy tempóba vonult az utcán és rakták a gyújtandó fakupacokat. Még a tőlünk szomszédos szent fa is majdnem áldozatul esett, de végül – szerencsére – megkímélték. Errefelé elég gyakran durrognak a robogók, de most keveredett a durranások közé valami szokatlan is. Csak reméltük, hogy a sörétesekből gumilövedékkel tüzelnek. Estére szerencsére eleredt az eső. Valamint kaptunk két izgalmas hírt: lemondtak a miniszterek és nem tudunk holnap, az eredeti terv szerint, tovább indulni.” – írta Nagy Márton naplójában.
A mászópáros néhány napot Pokharában ragadt, ahonnan végül szeptember 12-én kijutottak és terepjáróval indultak tovább a 2670 méter magasan fekvő Marpaba, az utolsó olyan faluba, ami még járművel megközelíthető. Innen gyalogosan, három nap alatt, szeptember 16-án érte el az alaptábort (4750 m) jakkaravánjuk.
A következő hetekben a hegymászók akklimatizációs köröket hajtanak végre a hegyen, melynek célja, hogy hozzászoktassák szervezetüket a nagy magassághoz, valamint a hegyen felszereléseket – sátrat, gázt, élelmet, stb. – helyezzenek el, előkészítve ezzel csúcsmászó körüket.
A sikeres akklimatizáció után egy többnapos megfelelő időjárási ablakot kell kivárni és csak akkor indulhat el a csúcsmászás, amire várhatóan október 5-15 között kerül majd sor.
Ahogyan azt a Lelépő is megírta, Klein Dávid és Nagy Márton szeptember 6-án indult el Budapestről azzal a céllal, hogy megmásszák Földünk hetedik legmagasabb csúcsát, a 8167 méter magas Dhaulagirit. A csúcs elérését – ahogy Dávid korábbi expedíciói során is – oxigénpalack használata és magashegyi teherhordók segítsége nélkül tervezik, hiszen egy nyolcezer méter feletti hegy esetében a kihívás jelentős része abból fakad, hogy ebben a magasságban a légkör ritka, így a szervezet számára jóval kevesebb – nagyjából harmadannyi – oxigén áll rendelkezésére.
Lelépő, fotók: Unplash és Klein Dávid Facebook oldala, címlapfotó: Dhaulagiri expedíció 2021 (Suhajda Szilárd)