Károlyi András írta meg a különleges lift történetét, ami a mai napig őrzi egy korszak emlékét a Duna alatt.
Az 1923-as árvíz több helyen alámosta a Dunakeszi és a Szentendrei-sziget között húzódó ikercsatornát, a helyreállítás fél éve alatt igen súlyos, komoly korlátozásokkal járó vízhiány keletkezett. Szükségessé válta vele párhuzamosan futó tartalék csatorna megépítése, az ellenőrizhetetlen bújtatók mellé pedig egy-egy járható alagút is készült.
A vizet ezekben a mai napig két-két, hétszáz milliméter átmérőjű cső szállítja.
A Fővárosi Vízművek által megosztott legenda szerint, mikor a II. alagút épült, híre jött, hogy Horthy Miklós kormányzó meg kívánja tekinteni az első Duna alatti alagút építését. Nosza, gyorsan nekiláttak a két végaknában egy-egy lift építésének, hogy a huszonöt méteres mélységből ne a lépcsőkön kelljen feljönnie az akkor hatvannégy éves kormányzónak. A berendezés már félkész állapotban volt, amikor kiderült, hogy mégsem jön.
A félkész lift a két aknában mai napig látható.
De nem ez az egyetlen legenda, amely a Duna alatt futó alagutakhoz kapcsolódik. A második világháború vége felé a visszavonuló német csapatok minden átkelési lehetőséget megsemmisítettek a folyón. A budapesti hidak felrobbantása után az üzemi alagutakra került volna a sor, azonban ez végül nem történt meg. Hogy miért? Az egyik városi legenda szerint Lindenmayer Kálmán, a káposztásmegyeri főtelep vezetője volt és munkatársa, Abos Brúnó rábeszélték a németeket, hogy
elégedjenek meg az alagutak elárasztásával, azzal is lehetetlenné teszik az oroszok átjutását.
Egy másik történet szerint, mikor hírét vették, hogy jönnek a németek robbantani, gyorsan elárasztották az alagutakat, és közölték, hogy sajnos nem lehet bemenni, mert a Duna vize betört oda.
Az igazság Pétsics Béla főmérnök korabeli naplófeljegyzéseiből derül ki, aki így fogalmazott: „Illetékes katonai hatóságok 1944. november elejei, előzetes megbeszélése után történt felhívására az I. és II. átemelő telepi járható vízcsőalagútjainkat a szentendrei-szigeti aknába vezető csövön vízzel elárasztotta. Az elárasztás f. évi december 12-13-ra virradó éjjel történt.”
Ezek szerint a dolog nem váratlanul történt, de egy biztos: megmentették az alagutakat, és ezzel elérték, hogy
az ostromlott városban akadozva ugyan, de azért mindennap volt ivóvíz.
Még több érdekességet tudnál meg a Fővárosi Vízművek történetéről? A Víz világnapján számos programmal készülnek, így többek között lehetőség nyílik a gellérthegyi futurisztikus víztározó bejárására is. Erről részletesen ebben a cikkünkben lehet olvasni.
lelépő.hu, fotók: Fővárosi Vízművek