A gólyatöcs a Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét részterületén az elmúlt évtizedekben csak alkalmi fészkelőként fordult elő. Éppen ezért örvendetes, hogy immár folyamatosan, az egymás utáni negyedik évben költ.
A Körös-Maros Nemzeti Park munkatársai az idei évben tizenhárom gólyatöcs költőpárat regisztráltak, ami átlagosnak mondható. Két pár kivételével a nemzeti park vizes élőhely-rekonstrukciós területein, Kisvátyonban és a Kivágási-legelőn fészkelnek.
A nemzeti park tájékoztatása szerint jelenleg a fiókanevelés időszaka zajlik, a szakemberek örömtelinek tartják, hogy
tizenegy párnál sikeresek a költések.
A faj számára az alkalmas költőhelyek kialakításában nagy szerepet játszik a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság itt legelő szürkemarha gulyája. Az állatok ugyanis nemcsak legelésükkel gondoskodnak a gyepek karbantartásáról, hanem taposásukkal felnyitják, megbontják a sásos, zárt növénytársulásokat. Így alakulnak ki az úgynevezett „legelőtavak”, melyek kiváló táplálkozóhelyet biztosítanak a gólyatöcsök és más fajok számára.
A gólyatöcsnek öt alfaja létezik, s az Antarktisz kivételével valamennyi kontinensen megtalálható. A kopár, sekély vízborítású helyeket kedveli. Magyarországi állománya meglehetősen ingadozó, évjáratfüggő,
kétszáz-ezer pár között ingadozik.
Fészekalja három-öt tojásból áll, melyekből huszonöt-huszonhat nap múlva kelnek ki a fiókák. Tápláléka főleg különböző vízi rovarokból és más apró gerinctelenekből áll. Az élelemszerzésben jól segítik hosszú lábai, melyekkel mélyebben tud gázolni, mint a többi partimadár.
A gólyatöcs régi, népies neve a székigólya, mivel hosszú lábával és csőrével, valamint fekete-fehér alapszínével valóban egy apró, fehér gólyához hasonlít. 2019-ben az év madarának is választották.
Szerencsére idén igazán élénk a Körös-Maros Nemzeti Park madárvilága. Ahogyan azt a Lelépő is megírta, a szakemberek tájékoztatása szerint a területükön évek óta nem láttak annyi nagy godát, mint ezen a szeszélyes tavaszon.
Lelépő, forrás és fotó: Körös-Maros Nemzeti Park weboldala