Csak a legjobbat adni, mindig, mindenáron!” – Ehhez a jelmondathoz tartotta magát Gerbeaud Emil svájci születésű budapesti cukrász, a Gerbeaud Cukrászda névadója.
Cukrászcsaládból származott, de felesége nélkül nem lehetett volna sikeres
Émile Jean Antoine Gerbeaud a Genf kantonban található Carouge városában született 1854. február 22-én, százhetven évvel ezelőtt. Már nagyapja és édesapja is cukrász volt. Emil gyermekként atyja mellett, majd ifjú korában vándorlás útján tanulta ki a cukrászmesterséget.
Járt Angliában, Franciaországban és Németországban is.
1879-ben, huszonöt évesen Saint-Étienne-ben saját üzletet nyitott. 1880-ban feleségül vette Esther Ramseyert, egy svájci csokoládégyáros lányát. Harmonikus házasságukból öt lánygyermek született: Gabrielle, Marcelle, Erzsébet, Ilona, Margit.
Üzletvezetésre és alkotásra született Gerbeaud
1882-ben a francia fővárosban Kugler Henrik, a budapesti Gizella (ma Vörösmarty) téri cukrászda tulajdonosa megismerkedett a tehetséges Gerbeaud-val, és meghívta őt Budapestre, hogy dolgozzanak együtt. A Gerbeaud család 1884-ben érkezett Magyarországra. Budapest a világ egyik legfejlettebb malomipari városának számított, kiváló alapanyagok és egy jól működő üzlet várta őket.
Kugler Henrik és Gerbeaud Emil társultak, majd Gerbeaud fokozatosan átvette az üzletet.
1885-ben a két cukrász együtt jelent meg az Országos Általános Kiállításon, az 1896. évi Millenniumi Kiállításon pedig már saját pavilonban mutatta be termékeit. Gerbeaud lenyűgözte a látogatóközönséget, megkapta a kiállítás Díszoklevelét és az Országos Ipartestület is aranyéremmel jutalmazta.
A Gerbeaud Pavilont meglátogatta I. Ferenc József császár és király felesége, Erzsébet is.
Gerbeaud Emil részt vett az 1898. évi Brüsszeli, majd az 1900. évi Párizsi Világkiállításon, a századfordulóra Budapest egyik legismertebb cukrásza és iparosa lett.
Fiumében alapította világhírűvé lett csokoládégyárát
Gerbeaud már Magyarországra érkezését követően foglalkozni kezdett a csokoládégyártással. 1904-től külön csokoládégyárat működtetett Pesten a Duna utcában, 1909-ben pedig megvásárolta és korszerűsítette a fiumei csokoládégyárat. Bonbonjai, teasüteményei a kikötővárosból lettek világhírűek.
A cég Észak- és Dél-Amerikába, valamint Ázsiába is szállított.
Az 1900-as évek elején a Gizella téri cukrászda mellett fióküzletei voltak az Andrássy úton, a Kossuth Lajos utcában. Kevesen tudják, de a közkedvelt üdülőhelyen, Abbáziában is volt Gerbeaud-cukrászda. Szezonális jelleggel tavasztól őszig pedig a Városligetben várta vendégeit a már említett Gerbeaud Royal Pavilon.
Egyetlen percre sem dőlt hátra, mindenből kivette a részét
A férfi üzleti sikereinek köszönhetően dolgozóinak létszámát fokozatosan növelni tudta. A tanulni vágyó cukrászok hozzá jártak gyakorlatszerzés céljából az ország, sőt, Európa különböző tájairól. Szakmai igényessége arra is kiterjedt, hogy neves iparművészeket bízott meg a csomagolóanyagok, díszdobozok tervezésével.
Ő maga is tervezett mintákat.
A svájci cukrász hazánkban vált világhírű mesterré, szakmájának művésze volt, kollégái és vendégei egyaránt tisztelték, szerették. Felesége is kiváló üzletasszony volt, szerepet vállalt a vállalkozás vezetésében. Gondja volt az alkalmazottak betanítására, az üzletek berendezésére. A családtagok megdolgoztak a sikerért, sokszor reggel hattól este fél kilencig talpon voltak.
Gerbeaud a hitvesi támogatásnak is köszönhette szakmai sikereit.
A világháború átírta Gerbeaud terveit
Kugler 1905-ben meghalt, ezt követően Gerbeaud Emil működtette tovább a vállalkozást, majd 1908-ban megalakult a Kugler Henrik utóda Gerbeaud részvénytársaság.
Az első világháború idején nehéz helyzet állt elő, a Gerbeaud cég is megtapasztalta az áru-, nyersanyag- és munkaerőhiányt. A Kugler Henrik utóda Gerbeaud Rt. átvészelte ugyan a nehéz háborús éveket, de fel kellett számolni a fiumei gyárat. 1919-ben a pesti és fiumei üzemet egy Dohány utcai gyártelepen egyesítették.
Az államosítás traumájába halt bele Gerbeaud Emil
Az 1919-es Tanácsköztársaság idején Gerbeaud néhány nap alatt elvesztette mindazt, 35 éves munkássága alatt felépített. Bejárhatott és vezetője maradt a Gizella téri üzletnek, de az már nem a sajátja volt, hanem állami tulajdon. A Tanácsköztársaság után visszakapták az elkobzott javaikat, ám
Gerbeaud-t úgy megviselte az államosítás, hogy súlyosan megbetegedett.
Végül rövid szenvedés után 1919. november 8-án, hajnali 3 órakor elhunyt.
Temetésére két nappal később a Fiumei úti sírkertben került sor, nagy tömeg gyászolta az elhunytat. sírhelye a 27. parcellában volt. A család síremlékén Horvay János Krisztus-ábrázolásainak ritkább változata, a fáradtan töprengő Krisztus látható.
Közel negyven évig nem viselhette a cukrászda a Gerbeaud nevet
Ramseyer Eszter férje halála után a rokonok segítségével vitte tovább a céget egészen 1940-ben bekövetkezett haláláig. A kortársak így búcsúztak tőle: „Nem ül többé tejszínhabfehér hajával, selyemruhájában, hogy ellenőrizze, szabályszerű és ízléses-e a haboskávé a nemes porceláncsészében, s hogy eléggé ragyog-e az ezüsttálca a csokoládé alatt.”
A második világháború után, 1948-ban a cukrászdát államosították, Vörösmarty névre keresztelték,
és csak 1984-ben kaphatta vissza a Gerbeaud nevet. Ekkor került fel ismét a Gerbeaud-ház homlokzatára a régi „cégér”.
10 érdekesség, az ikonikus magyar cukrászdából
1. Gerbeaud megkapta a Francia Becsületrendet és a Ferenc József Rend lovagkeresztjét is.
2. Gerbeaud honosította meg Magyarországon a macskanyelvet és a konyakos meggyet.
3. A házaspár megbecsültségét mutatja, hogy 1909-ben a Budapest Székesfővárosi Cukrászok és Mézeskalácsosok Ipartestülete nagy ünnepséget rendezett magyarországi ipari tevékenységük huszonöt éves jubileuma alkalmából. Gerbeaud Emilt az Ipartestület örökös díszelnökévé választotta.
4. A cukrászda vendégei voltak többek közt Erzsébet királyné, Deák Ferenc, Liszt Ferenc.
5. Gerbeaud Emil a feleségével hatezer koronás ösztöndíjat alapított. Ennek kamataiból évenként egy cukrász, cukorkakészítő vagy csokoládégyáros alkalmazott szakmájában való tökéletesedése céljából külföldi tanulmányútra kiküldték.
6. Eszter személyesen ügyelt arra, hogy a „zserbó-kisasszonyok” ruházata, külleme, mozgása, viselkedése megfeleljen a cég hagyományainak.
7. Gerbeaud Emil sokat adott a minőségre, ha a cukrászsegédnek nem sikerült a mignont a megfelelő színárnyalatúra elkészítenie, ő saját kezűleg törte össze a süteményt.
8. Csak friss, aznap készült süteményt lehetett eladni, a megmaradt árut másnap a személyzet vásárolhatta meg féláron.
9. 1883 és 1914 között Gerbeaud alkalmazottainak száma húszról háromszázötvenre emelkedett.
10. A cég legendájának része az „óbrezs” nyelv, a szavak fordított olvasatának ötletére épülő zserbónyelv volt. Az egyik magyarázat szerint a felszolgálók azért találták ezt ki, hogy úgy tudjanak megjegyzéseket tenni Eszter asszonyra, hogy ő ne értse. Egy másik magyarázat szerint pedig a kekeckedő vendégekre tudtak így megjegyzéseket tenni. Pl. Jön a név nyossza! (Jön a vénasszony!), retárf szamip (pimasz fráter).
Forrás: Fiumei úti sírkert, fotók: Gerbeaud, Archív, Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei, Főfotó