A kardoskúti Fehér-tó medrében június elején megjelentek a sótűrő növények első, fiatal hajtásai – adta hírül a Körös-Maros Nemzeti Parkban.
Minden évben kiszárad, hogy aztán hamvaiból születhessen újjá
Az időszakos szikes tavak nyár derekára általában kiszáradnak. A Körös-Maros Nemzeti Park tájékoztatása szerint a kardoskúti Fehér-tóban június 15-én még tizenöt százalékos volt a vízborítás. A közeli Kis-Sóstó északi, mélyebb medrében ennek mértéke negyven, a déliben húsz százalékos.
Így néz ki most a Fehér-tóAzzal párhuzamosan, hogy napról-napra zsugorodnak a vízterek, az iszapos aljzatokon megjelentek a sótűrő növények friss, fiatal hajtásai. A nemzeti park elmondása szerint a szikes medrekre a bajuszpázsitos, magyar sóballás növénytársulás a jellemző, amely hegyes bajuszpázsitból és magyar sóballából áll. Utóbbi egy
endemikus faj, csak a Kárpát-medencében találkozhatunk vele.
Mindkét faj alkalmazkodott a szélsőséges viszonyokhoz, azaz a szárazsághoz, és a talaj magas sókoncentrációjához. Hatékonyan képesek fejlődni, növekedni, szaporodni ilyen körülmények között.
Különleges növényvilág otthona a Fehér-tó
A sótűrő növények nagy területeken, homogén módon borítják be a kiszáradt medreket, más faj nincs is köztük. Vastag, húsos, pozsgás leveleik képesek raktározni a vizet és csökkenteni a párolgást. Egyéves növények, nyár végén kiszáradnak. A populáció mérete erősen igazodik az adott év vízháztartásához. Jellemzően az egyik évben a magyar sóballából, a következőben viszont a hegyes bajuszpázsitból van több.
Úgy tudni, idén mindkét növényből szépen fejlődnek a fiatal példányok.
A két faj sok helyen együtt növekszik, nem különülnek el.
– Ahogy haladunk előre a nyárban, úgy változik a sótűrő növények színezete is – írják a Körös-Maros Nemzeti Park munkatársai. Hozzáteszik: a hegyes bajuszpázsit most még üde, világoszöld levelei a nyár második felében aranybarnává változnak. A sóballa sötétzöld levelei pedig jellegzetes, vörös színben pompáznak majd.
Utóbbi faj az életciklusa végén nem pusztán elszárad, hanem fekete színűre is változik.
Egy harmadik sótűrő, pozsgás faj, a sziki ballagófű is előfordul kisebb mennyiségben a kardoskúti Fehér-tó medrében. Nagyobb tömegben azonban inkább a felszáradó gyepi vízállások helyén láthatjuk. Hajtásai június közepén jelentek meg és nagyon gyorsan növekednek. Zöld, vaskos levelei és szárai később vörösesbarnára változnak majd.
Nemrég írtuk, hogy idén a szokásosnál lényegesen több az átnyaraló daru a kardoskúti Fehér-tónál, a Sző-tét mocsárhoz, mint természetes élőhelyükhöz pedig visszaért a rendkívül csekély populációjú gímszarvas.
Lelépő, fotó: Palcsek Szilárd István, Körös-Maros Nemzeti Park, a címlapkép 2022-ben készült