Van egy szellemfalu Erdélyben, Fehér megyében, amely lassan kezd a feledés homályába merülni. A ma már rozoga házakból álló közösség nagyjából húsz évvel ezelőtt néptelenedett el. Azóta legelőként használják a közigazgatásilag Alsóvidrához tartozó területet, ahol a természet egyre inkább visszaveszi az uralmat az épített környezet felett.
A DJ 762-es megyei úton megközelíthető szellemfaluban egykor élénk közösségi élet élt. Az iparosítás következtében azonban intenzív elvándorlás sújtotta a települést, csakúgy, mint az Erdélyi-középhegység több más helyét.
1956-ban még 151, 1966-ban 126, 1977-ben 79, 1992-ben csupán 15 lakos élt a faluban. Úgy tudni, középfokú oktatás 1977 körül szűnt meg a faluban, és 1992-ben bezárták az 1968-1970 között épített elemi iskolát is.
2002-re teljesen elnéptelenedett, azóta sincs lakója.
A falu elhagyatott házai között sétálva az ember szeme előtt bontakozik ki az idő vasfoga által formált táj. Néhány faépület már az enyészet martaléka lett, falai szinte súlytalanná váltak, és a tetők egy része olyan mélyen besüppedt, hogy a házak már-már a földdel egyenlővé váltak.
A moha zöld takarója óvatosan benőtte a még álló házak tetejét, mintha a természet próbálná elrejteni a múlt sebeit.
A roskadozó épületek most csendesen állnak, árulkodva az idő múlásának megállíthatatlan hatalmáról.
A falu azonban nem merült teljesen feledésbe, bár már jóformán csak az erre legelésző tehenek emlékeznek arra, milyen volt itt az élet.
2016 októberében, Szent Demeter napján, a faluból elköltözött lakosok és leszármazottaik találkozót tartottak, hogy emlékezzenek a közösségre, és közösen javításokat végezzenek a templomon. A találkozót 2017 pünkösdjén megismételték, jelezve, hogy a falu múltja és szellemisége továbbra is él az egykori lakosok szívében.
Lelépő, fotók: Judetul Alba Facebook oldal