A Bél-kő egészen különleges arcát mutatja januárban. Az alapvetően is egyedülálló, ráncos, fodros vonulat a hó és a köd ölelésében még káprázatosabb. A fotókat Pál Zsiga osztotta meg az Északi-középhegység vándorai nevű közösségi média csoportban.
A Bél-kő a Bükkben található, amely egyedi formáját az évszázados kőbányászat eredményeképpen kapta. Talán éppen ezért rendkívül varázslatos, zord sziklavilágát bármelyik Trónok harca részben el tudnánk képzelni.
Ebbe a páratlan kőbirodalomba egy mesés tanösvény vezet Bélapátfalváról, hogy aztán egy keményebb túraszakaszt követően
a Bél-kő csúcsán kialakított kilátóhelyről nyíló panoráma legyen a jutalom.
Úgy tudni, a Bél-kő fehér mészkőszikláinak kőzete a triász földtörténeti időszak középső-felső részében (239-225 millió éve) sekély tengerben keletkezett. A Bükk kőzetei sok millió éven át hegységképző hatásoknak voltak kitéve, melyek eredményeképpen a Bel-kőt alkotó mészkő eredetileg vízszintesen lerakodott rétegei erősen meggyűrődtek és a gyűrődési tengelyfelületekkel párhuzamosan palásodtak, lemezes elválásúvá váltak.
Ezek az élére állított kőlapok szépen kirajzolódnak a Bel-kő délnyugati ormán.
A Bél-kő csúcsán azt követően kezdődött meg a bányászat, hogy az a korábbi bányafal veszélyessé vált. A felső kőbánya egészen 2002-ig működött, aminek következtében
gyakorlatilag teljesen eltűnt a Bél-kő teteje.
A Bükki Nemzeti Park szerint a Bél-kőből a közel száz év alatt közel húszmillió tonna mészkövet termeltek ki, ami azt jelenti, hogy a hegyből több mint hétmillió köbméter hiányzik.
lelépő.hu Fotók: Pál Zsiga