A balatoni nosztalgia a jövőkutatók témája lett. A nemzetközi előadókat is felvonultató budapesti Brain Bar eseményén külön vitát szerveztek nosztalgiáról, arról, hogy jót tesz-e nekünk, ha mindig a múltba tekintünk a jövő helyett. Ebből a szempontból a Balatont is vizsgálták.
A szeptember 18-19. között tartott rendezvényen a szakértők választ próbáltak adni arra a kérdésre, hogy milyen veszélyei vannak annak, ha a balatoni turizmusért felelős döntéshozók túl sokat nosztalgiáznak.
A rendezvényen a MÁV-retro vonatait hozták fel rossz példaként arra, hova vezethet a retro, ha félreértelmezzük ennek jelentését. A régi szerelvények egyfajta nosztalgia-járatként való közlekedtetése ugyan néhány emberben felidézi a régi szép időket, de sokak szemében a korszerűtlenség és a múltba ragadás jelképeivé váltak.
A vitában résztvevők Balatonnal kapcsolatos véleménye egy valamiben megegyezett, a retro nem pótolhatja a fejlődést.
A régióban számos vállalkozó úgy gondolja, hogy ha a ’80-as években gyártott, a szomszéd néni sufnijából előkotort asztalokkal és székekkel nyit éttermet, büfét, az már elég retrónak számít ahhoz, hogy vonzza a vendégeket. Csakhogy ez a fajta nosztalgia nem egyenlő a mélyen megélt élménnyel. Az idősebbekben még kelt valamiféle vágyat egy ilyen hely, de a fiatalabbakban nem. A Z-generáció sokkal tudatosabb és igényesebb ennél: ők esztétikát, minőséget, fenntarthatóságot és hiteles történetet keresnek.
Számukra egy lelakott retró bútor nem romantikus, hanem kényelmetlen és igénytelen.
A Brain Bar-on elhangzott egy találó megfogalmazás is: a Balaton krónikus Abba-szindrómában szenved. Ez azt jelenti, hogy a térség kultúrája és szórakoztatása gyakran megreked a ’70-es és ’80-as évek popkulturális világában. Abba-tribute estek, retró fesztiválok, nosztalgia diszkók tömkelegével találkozhattunk idén is a Balatonon.
Üres csomagolás a balatoni retro
Éskovács Péter, a Brain Bar program egyik résztvevője, turisztikai tanácsadó szerint: ez több okból is veszélyes. Egysíkúvá teszi a kínálatot, elriasztja a fiatalabb generációt, és legfőképp gátolja a fejlődést. Szerinte a múlt újracsomagolása nem helyettesíti a kreatív újítást.
A balatoni retró, a jövőben könnyen válhat üres csomagolássá.
Hermann Veronika, az ELTE adjunktusa, a Brain Bar színpadán médiatörténeti és kulturális emlékezetkutatói tapasztalatával kapcsolódott be a Nagy Nosztalgia-vitába. A rendezvényen kifejtette: a jó retro nem a múlt kacatjainak újrahasznosítása, hanem a múlt értékeinek kortárs, igényes újraértelmezése. Amikor viszont a retró csak a hiányzó modernizációt fedi el – legyen szó vasúti kocsikról vagy balatoni turizmusról, – akkor inkább hátráltatja, mint segíti a közösségi élmények megújulását.
A Brain Bar 2015 óta, az egyik legjelentősebb éves jövőfesztivál, ahol hazai és nemzetközi tudósok, politikusok, üzletemberek és kulturális szereplők bevonásával a közönség együtt gondolkodik a 21. század legfontosabb kihívásairól. Az idei programban olyan tudományos és üzleti szakértők is szerepeltek, mint Iain McGilchris skót pszichiáter-neurológus, Keith Hayward kriminológus, Khalaf Al Habtoor üzletember és Igor Tulchinsky befektető.
Fotók: Éskovács Péter