A Bakony mélyén, ahol a vörös bauxitfalak évszázmilliós történeteket őriznek, Somogyi László balatoni túravezető egy egészen különleges pillanatot kapott lencsevégre.
Ahogy írta a Lelépő hivatalos Facebook-csoportjában: „a Darvas-tói lefejtett bauxit-lencse ma mesebeli arcát mutatta. A hó fehér leple és a vörös föld találkozása olyan kontrasztot teremt, mintha két évszak egyszerre lenne jelen a tájban.”
A táj valóban úgy festett, mintha a tél és a nyár egyetlen varázslatos képkockára összsetalélkozott volna.
A Darvas-tó környéke a Dunántúli-középhegység egyik legkülönlegesebb geológiai kincse, ahol a bauxitképződés ritka nyomai és a trópusi őskarszt formái különleges természetrajzot rajzolnak a tájba. A vörösre festett bauxitfalak, a méteres vastagságú dolomitrétegek és a több tízmillió éves üledékes formációk együtt mesélik el, hogyan emelkedett és süllyedt a táj a történelem előtti időkben.
A bányagödör peremén ma is láthatók a tektonikus elmozdulások karcai, a dolomit repedéseit kitöltő goethit–hematit kéreg, vagy a kréta időszakból származó bauxitfoltok, melyek
úgy világítanak a hóban, mintha egy másik bolygóról kerültek volna ide.
A terület északkeleti oldalán egy országos jelentőségű geológiai alapszelvény rétegről rétegre vezet végig a középső-eocén tengerelöntés történetén. A kagylókban és egykori egysejtűekben gazdag mészkőpadok, az ősi lagúnák agyagrétegei és a fekete, szenes sorozatok mind azt mutatják, milyen gyorsan változott a térség éghajlata és tengerszintje.
Lelépő, fotók: Somogyi László