Egyre több idős bükk pusztul a Mecsek egyes erdeiben, ráadásul a hanyatlás korábban és nagyobb mértékben kezdődött, mint amire néhány évtizeddel ezelőtt számítottak. A leginkább érintett területeken már a zárt lombkorona folytonossága is veszélybe kerülhet.
A változás különösen látványos egy 315 hektáros erdőtömb déli és délnyugati, erős napsugárzásnak kitett hegyoldalain. A gyakoribb aszályok, a magas hőmérséklet és az egyre erősebb párologtatási kényszer komoly terhelést jelentenek a fáknak. A víz- és hőstressztől legyengült bükkök ráadásul a kórokozókkal és károsítókkal szemben is sérülékenyebbé válnak.
A Mecsekerdő 2015 óta követi az egyik érintett erdőrész állapotát. A vizsgált fák között volt egy mintegy százéves, 33 méter magas, csaknem 80 centiméter törzsátmérőjű bükk, amely a monitoring kezdetén még egészségesnek látszott. Később gombák jelentek meg rajta, 2019-re pedig már egyetlen élő hajtása sem maradt.
Önmagában egy idős fa pusztulása természetes folyamat. A Mecsekben azonban már nem elszigetelt esetekről van szó:
gyes területeken egyszerre egyre több fa állapota romlik.
A helyzetet tovább nehezíti, hogy az érintett erdőtömb fáinak jelentős része több mint 120 éves és közel azonos korú. Fiatal korukban egészen más klimatikus körülmények között fejlődtek, most pedig nagyjából egyszerre kerülnek szembe a melegebb és szárazabb időjárás következményeivel.
A Mecsekerdő ezért a következő erdőgenerációban már több fafaj együttes jelenlétére törekszik. A bükk mellett a melegebb és szárazabb körülményeket várhatóan jobban viselő fajoknak, például a mezei juharnak, a virágos kőrisnek és a barkócaberkenyének is nagyobb szerepet szánnak. A cél nem a bükk eltüntetése, hanem egy változatosabb, ellenállóbb erdő kialakítása.
Lelépő