A Gellért-hegy tetején álló Citadella sokáig nem a szabadságot, hanem az elnyomást jelképezte: előbb a Habsburg önkény, majd a szovjet diktatúra üzent rajta keresztül a magyaroknak. A teljes felújítást követően azonban a hitet és a szabadságot ünnepli.
A Citadella eredetileg az osztrák császári önkény eszközeként épült meg az 1848–49-es szabadságharc leverése után. Nem a város védelmét szolgálta, hanem azt a célt, hogy a Habsburg hatalom szemmel tartsa és megfélemlítse Pest-Buda lakóit. Már létrejöttében is az elnyomás szándéka testesült meg, ezért
a Citadella hosszú időn át a magyar szabadságtörekvések leverésének egyik leglátványosabb építészeti jelképe volt.
A második világháború után a Citadella környezete újabb diktatórikus hatalmi jelkép helyszínévé vált. A szomszédságába emelt szovjet győzelmi emlékmű ismét egyértelművé tette, ki birtokolja a hatalmat Magyarország fölött. A talapzatot a sztálinista Borisz Jofan tervezte, azon pedig korábban a szovjet katona szobra állt. Az emlékmű nem pusztán a háborús győzelemről szólt, hanem
a szovjet megszállás és a kommunista diktatúra nyílt, kőbe vésett demonstrációja volt.
Éppen ezért különösen erős jelentésű változás, hogy a korábbi szobor talapzatára ma már kereszt került. Az a hely, amely egykor a sztálinista vizuális hatalomgyakorlás része volt, most az 1100 éves magyar államiság, a nyugati kereszténység és az európai kultúrkör egyik legfontosabb szimbólumát hordozza.
Ott, ahol korábban a diktatúra jelképe állt, ma a hit és a nemzeti önazonosság kapott helyet.
A megújult Citadella ma már nem lezárt, fenyegető erőd, hanem megnyitott közösségi tér. Az erődfalakon új átjárók és belépési pontok létesültek, amelyek összekötik a hegy két oldalát, és megszüntetik azt az elzártságot, amely korábban fizikailag is érzékelhető volt. A történelmi metafora különösen beszédes: a zsarnokság „fejét”, a nyugati rondellát, leválasztották a „testről”, ezzel a korábbi hatalmi struktúra szimbolikus megbontása is megjelent az építészeti átalakításban.
A helyszín egyik legfontosabb új eleme A Szabadság Bástyája című interaktív kiállítás, amely a magyar történelem szabadságküzdelmeit állítja a középpontba. A tárlat alapgondolata szerint aki a Gellért-hegyet birtokolta, az mindig az ország fölötti uralmat is ki akarta fejezni. A hegytetőre ezért kerülhetett különböző korokban kereszt, dzsámi, Habsburg-erőd vagy szovjet emlékmű.
A kiállítás ezt a jelképes örökséget használja fel arra, hogy végigvezesse a látogatót a magyar történelem sorsfordító korszakain a honfoglalástól, az államalapítástól és a török hódoltságtól kezdve az 1848–49-es szabadságharcon, Trianonon, a holokauszton és a szovjet megszálláson át egészen a rendszerváltásig.
A megújult Citadella ma egyszerre idézi fel a magyar történelem tragikus pillanatait és az azokra adott válaszokat. A valaha gyűlölt erőd, amelyet a Habsburg önkény emelt, majd amely mellett a szovjet diktatúra állított saját diadalmi jelképét, ma már a szabadság, az emlékezés és a hit helyszíne.
Lelépő