Az egész világon csak Magyarországon, konkrétan a Vértesben előforduló fafaj, a kőhányási berkenye (Sorbus acuticerrata) pusztult ki természetes élőhelyéről. A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság idei felmérése során már nem találtak élő egyedet itt.
Mint fogalmaznak, a kőhányási berkenye (Sorbus acuticerrata) az úgynevezett Tormaria csoport tagja, melyek küllemükben a melegkedvelő barkócaberkenye (Sorbus tominalis) és a hűvösebb klímát kedvelő, nálunk jégkori reliktumnak tekinthető lisztes berkenye (Sorbus aria) között foglalnak helyet. Különleges tulajdonságuk, hogy bár a megtermékenyüléshez kell az idegen pollen, az mégsem épül be az utód genetikai állományába. A növény így gyakorlatilag klónozza magát.
Kipusztulásának oka nem az építkezés, zöldmezős beruházás vagy erdei fahasználat, hanem a túltartott vadállomány volt.
Valójában nem ez az első bennszülött berkenyénk, amelyet már kiirtott a vadállomány. A Kelet-Bakonyban megtalált bodajki berkenye (Sorbus bodajkensis) már korábban kipusztult egyetlen ismert termőhelyéről.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a két említett, eredeti termőhelyéről kipusztult fajról van „biztosági másolat”: a mesterségesen szaporított bodajki berkenyék már fák (két példány megtekinthető a „Gaja-völgyi tájcentrumban”), a kőhányási berkenyék pedig kis fácskák. De a DINPI szerint ez nem megoldás. Egyrészt ez a néhány példányt véletlen események (betegség, havária, stb.) is jobban veszélyeztetik. Egy életképes populációt szükséges fenntartani, melyben a csemetéktől a kifejlett fákig minden korosztály megtalálható.
Lelépő