A Bereg–Szatmári sík láprétjei a nyár végén is különleges természeti értékeket rejtenek, hiszen itt élnek a ritka vérfű- és szürkés hangyaboglárkák. Az élőhelyet azonban egyre inkább veszélyezteti a cserjésedés és az idegenhonos gyalogakác terjedése.
A Hortobágyi Nemzeti Park a közelmúltban hívta fel a figyelmet arra, hogy a Bereg–Szatmári sík kiszáradó láprétjei igazi természeti ritkaságokat őriznek.
Ezek a különleges élőhelyek adnak otthont többek között a vérfű-hangyaboglárkának (Maculinea teleius) és a szürkés hangyaboglárkának (Maculinea alcon alcon), amelyek jelenléte egyben az élőhely természetességének és sérülékenységének is jelzőfaja.
A nemzeti park szakemberei szerint a láprétek állapotát komolyan veszélyezteti az elhagyott területek cserjésedése és a gyalogakác terjedése. Nyugati és déli irányból egyre inkább előretörnek a cserjék, a gyepen szórtan vadkörtefák jelennek meg, keletről pedig a Cibere-csatorna felől terjed a gyalogakác, amely már helyenként a gyepterületet is meghódította.
A láprétek megőrzése nemcsak ritka lepkefajok fennmaradása miatt fontos, hanem azért is, mert ezek az élőhelyek a Kárpát-medence páratlan természeti örökségéhez tartoznak. A természetvédelmi szakemberek folyamatosan dolgoznak azon, hogy a terület kezelése révén féken tartsák a tájidegen fajok terjedését, és biztosítsák a láprétekhez kötődő, különleges fajok hosszú távú megőrzését.
Lelépő, fotók: Habarics Béla, Hortobágyi Nemzeti Park